Üdv mindenkinek!
Remélem mindenki kényelmesen elhelyezkedett. Remek! Akkor kezdjünk bele! Egyik korábbi cikkemben azt taglaltam, hogy Petőfi Sándor valóban meghalt-e a segesvári csatában. A vége annak a cikknek nyilván sok embert elgondolkodtatott. (Engem például arról, hogy megéri-e folytatni, de mint ahogy azt a kenyér összeesküvésből láthatod *kacsint*, kedves Olvasó, sajnos vagy nem sajnos folytattam munkásságomat (már amennyire a több, mint fél évnyi "szünetet" folytatásnak lehet nevezni...)) Ezért úgy döntöttem, hogy nem írok folytatást annak a cikknek, ugyanis nincs több ötletem azzal a témával kapcsolatban. Lássunk is hozzá egy újabb irományhoz! Hogyan kezdjem? Először azt kell kitalálni, mit leplezzek le. Rengeteg dolgot felfedhetnék, de most semmi sem jut az eszembe... Úgy érzem egy kirándulás sokat segíthet az ihletgyűjtésben. Hova menjek? A Balaton e nyári hőségben remek választásnak ígérkezik. Foglaljunk szállást! De hol? Na itt felmerül a kérdés: északi vagy déli part? Északon nem szükséges mérföldeket gyalogolni, hogy bokánkig érjen a víz, de mégis jobban szeretem a déli partot, mert nincs olyan északon, tudod, feng-shui és hasonlók. Ideje eldönteni, hogy szállodába vagy kempingbe menjünk? Pénztárcánkhoz mérve válasszuk inkább a kempinget! Ha ez megvan, induljunk is el! De hogy? Ömmmm, vonattal? Remek! 7 és fél óra késés és 6 óra zötykölődős, szauna hőmérsékletű, beragadt ablakú vonatút és 350 km-en keresztül tarkónkra süt a nap, minden cucc a nyakunkban, mert kitört a bőrönd kereke. A gyalogút végén megérkezünk a kiválasztott kempingbe. Miért nem vettük igénybe a 'taxi' nevezetű szolgáltatást, vagy stoppoltunk? Háhá há háhá há há... há.... há... ömmm...
Micsoda mázli, hogy hajnali 3-kor indultunk útnak, nehogy kialudtan érkezzünk meg és elkezdhessünk pancsikolni! Azt a betyárját, még nem végeztek a faház kitakarításával! Mondjuk igen nehéz a vért/hányást/nemisakaromtudnimiazazöldcucc-ot kiszedni a padlószőnyegből, a függönyből és a tapétából, a tető alatti részről nem is beszélve (hogy hogyan jutott be oda bárki is, az örök rejtély számomra), de az ég szerelmére, volt minimum 6 órájuk, ha a takarítást reggel 10-kor kezdték el! Na jó, mindegy. Pakoljunk ki! Pihenjünk le egy kicsit! Aztajóédes... Egy bengáli tigris ugrott elő a hálószoba falából. Mondjuk nekem már az is mindegy. Egy rövidke 19 órás alvás után ideje felkelni, hisz már lassan puhára főttünk a saját levünkben. Zuhanyozzunk! Áh! Csodás! A víz is külön élmény a zuhanyzóban! Az első 10 mp-ben olyan forró, hogy kopasztani lehetne benne, aztán olyan hideg, hogy egy pingvin megfázna tőle. Nem is baj ez ebben a melegben, végül is, ahogy egyszer valahol valaki mondta, a kánikulára a hipotermia a válasz, legalább is szerintem biztos mondta valaki.
Menjünk hát a strandra! Fizetős... Na nem baj úgy is van nálunk pénz és nem is OLYAN drága. Pancsiztunk egyet, na de most enni kéne! Mit együnk? Az árakat megfigyelve leginkább az otthonról hozott májkrémes kenyeret. Remek! "Jól laktunk." Menjünk vissza a faházhoz, zavarjuk el a bengáli tigrist, a hajléktalant és Jehova tanúit ( mondjuk azt igazán nem tudom, hogy miért vannak itt ) és pihenjünk le ismét! Hmmmmmmmm! A szomszédnak lehet tetszik a Despacito, MÉG MINDIG, de boldog lennék, ha nem 200 000 decibelen hallgatná.
Miután a hangszórójuk lecsapta az áramot az egész kempingben, magyarázzuk el, hogy nem, nem a mi 1 darab telefontöltőnk a hunyó! Egy héten keresztül ismételjük az eddigieket! Egészen addig, míg ki nem fogyunk a májkrémes kenyérből!
Menjünk el a helyi kisboltba! Fizetés után töröljük le könnyeinket és temessük el pénztárcánkat mélyen a zsebünkbe! Ideje lenne hazamenni. A korábban említett procedúrák itt is állnak.
Mikor hazaértünk már meg se lepődünk, hogy itt is itt van az a retkes bengáli tigris... Majd emlékezzünk erre a nyárra, mint életünk legjobbjára, mert már kifizett... Basszus! Tudtam, hogy valamit elfelejtek! Na mindegy inkább nem megyek oda többet.

P. mester