Bizonyára mindenki gondolkodott már azon, hogy lehetséges-e az időutazás. Az időutazást a legtöbb ember saját célokra, saját problémák megoldására használná.

Az időutazás elméletét először Albert Einstein vetette fel. Einstein felállított egy elméletet, amit később tudósok fejlesztettek tovább. KipThorne megállapítása szerint bizonyos féregjáratok két olyan tartományt is összeköthetnek, amelyek különböző időben léteznek. Így a féregjáratok képesek a jelen és a múlt összekötésére is. Több tudós is megállapította, hogy az időutazásnak vannak veszélyei is.

Ezek a paradoxonok. A paradoxon állítások egy olyan halmaza, amelyek ellentmondáshoz vezetnek, vagy a józanésznek ellentmondó következtetés vonható le belőlük. Az időparadoxon során a múlt megváltozik úgy, hogy az ismert jelen nem jöhetne létre. Egyik példája az, amikor valaki visszamegy a múltba és valamilyen tevékenységgel, véletlenül azt idézi elő, hogy ő maga később nem tud megszületni. Mivel meg sem születik, tehát nem tud visszamenni a múltba... Stephen Hawking elméleti fizikus feltételezése szerint egyetlen idővonal létezik, emiatt az időutazó nem képes megváltoztatni a már megtörtént múltat, így nem jöhet létre paradoxon.

Gyakran előforduló téma a sci-fi irodalomban, hogy egy fiatal feltalálót, aki az időgép megépítésén dolgozik, de elakad, felkeres egy idősebb, gazdag urat, és a megépítéshez szükséges pénz mellett átad egy addig hiányzó szerkezetet, anyagot vagy képletet, aminek a segítségével a gép végül is megépül. Később kiderül, hogy az idősebb úriember ő maga volt a jövőből, ahonnan a saját maga által épített időgéppel tért vissza.

Minden esetben az a kérdés, hogy honnan származik az információ? A múltból nem származik, hiszen a jövőből adta át valaki, de a jövőből sem származhat, mert nem ott jött létre, hanem a múltban.

Ne feledjétek, az időutazás nem játék és nem is bizonyított tény. Egyesek cáfolják, hogy lehetséges az időutazás, de én, Herr. Dr. Békési Tibor és Herr. Dr. Professzor Varga Tamás már dolgozunk rajta.

B.T.